Borlexikon

A borászatban, borkóstolás során leggyakrabban használt kifejezések gyűjteménye.

A pezsgők palackban történő érlelése során az üvegben feleslegessé válnak az elhalt élesztőgombák, vagyis a seprő. Azt el kell távolítani. Erre találták fel a rázóállványt, vagyis a sátorszerűen egymásnak támasztott fatáblákat, amelyekbe akkora lyukakat fúrtak, hogy a palackokat nyakuknál fogva beleállíthassák. A palackok először vízszintesen állnak, majd egy rázóember minden nap forgat rajtuk egy fázist, míg végül függőleges helyzetbe nem kerülnek. A folyamat során a seprő a palack nyakába, a kupak belső felére csúszik. A művelet hat hétig is eltarthat.
Borkészítési eljárás, amelynek célja az elsődleges gyümölcsaromák, a frissesség megőrzése. Lényege a levegőtől elzártan, irányított, hűtött körülmények között történő erjesztés, érlelés, ami rozsdamentes acéltartályban történik.
Spanyol bor, ami vörösbor esetén legalább három évet érik, abból legalább egy évet tölgyfa hordóban.

A bor lenyelését követően a garaton keresztül felszabaduló illatokat/szagokat az orrunkon keresztül vett nagy lélegzettel próbáljuk felismerni és memorizálni. Általában csak a legkoncentráltabb borokból szabadulnak fel ezzel a módszerrel további, az „egyszerű” kóstolás során nem észlelhető jegyek.
 

Ez a német eredetű világfajta az egyik legkeresettebb szőlőfajta napjainkban. Határozott karaktere, élénk, lendületes savai, gazdag és jó esetben emlékezetes aromavilága mindezt indokolja is. Nagy valószínűséggel a Rajna mentén alakult ki, viszonylag hűvös klímán, a szőlőtermesztés északi határán. Illata és íze a termőhelyétől függően a citrusos, zöld gyümölcsös és florális jegyektől a finoman ásványos és benzines karakterekig terjedhet. Savszerkezete, jó cukorgyűjtő képessége, érlelhetősége mind nagyságát támasztja alá. Magas savtartalma miatt a hűvösebb termőterületeken nagyon finoman bánnak a hordóhasználattal, az új, kishordós érlelést nem részesítik előnyben készítésénél. Hazai viszonyaink között nehezebben adja a legelegánsabb stílusát a klimatikus adottságaink végett, ennek ellenére évről évre egyre több izgalmas borral találkozhatunk Badacsony, Balaton-felvidék, Pannonhalma, Zala, Mór, vagy éppen Dél-Balaton legigényesebb borászaitól. Fontos megjegyezni, hogy a rizlingnek semmi köze sincs az olaszrizlinghez, nem rokonok semmilyen értelemben, viszont a furminthoz testvéri kapcsolat fűzi. Utóbbi a rizlinghez hasonlóan szintén a goulais blanc rokona.
 
Nagy testű, karakteres bor.
A rózsaszín különböző árnyalataiban megjelenő, kékszőlőből készült bor. Halvány színe abból ered, hogy a mustot nem hagyják olyan sokáig állni, a ledarált szőlőn, mint a vörösbor esetében. Napjaink legszebb rozé borai szárazak és kicsattanóan gyümölcsösek, kivált a grenache (spanyol garnacha), cabernet sauvignon, merlot és syrah fajtákból. Languedocban mind a négy szőlőből készül. Bordeaux-ban legismertebb képviselője a merlot vagy cabernet alapanyagú, dzsúszos, kerekded Clairer, míg a Rhone völgye a nagy formátumú, száraz, borsillatú rozék hazája. Franciaországon kívül kellemes rosado készül a spanyol Navarrában. Magyarország jó ár-érték arányú rozékkal, Ausztrália telt, gazdag ízű, a szokásosnál sötétebb borokkal van jelen a piacon.

A rozé borok színe részben az alapanyagot adó szőlőfajtának, részben a héjon áztatás idejének függvényében változik. A hazánkban jellemzően rozé készítéshez használt szőlőfajták közül a kékfrankos általában rózsaszínes, hűvösebb árnyalást mutat, míg a merlot, kadarka, pinot noire általában melegebb, hagymahéj vagy lazac színű.
 
A rozé borok színárnyalatai:
  1. halvány hagymahéj
  2. halvány narancs
  3. halvány lazac
  4. halvány rózsaszín
  5. közepes intenzitású rózsaszín
  6. mély rózsaszín
A rum a világon a legnagyobb mennyiségben eladott szesz. Többnyire egyféle gasztronómiai szerepbe skatulyázzák be, pedig egy rum eredete (Antillák, spanyol- vagy angolajkú Karib-szigetek) és előállítási módja szerint igen sokféle lehet. Előállítás szempontjából két különböző rumtípust különböztetünk meg. Egyik a mezőgazdasági rum kategóriája: ide tartozik a közvetlenül kierjesztett friss cukornád levének lepárlásából származó rum. A másik kategória a melaszból készült rum: a cukornád feldolgozásakor keletkező melléktermék, a még jelentős mennyiségű, nem kristályosodott cukrot tartalmazó melasz lepárlásából nyert rum. Mezőgazdasági rumot csupán a francia Antillákon és Haitin gyártanak, míg melaszból készült rumot (más néven ipari rumot) az egész Antillákon, Dél-Amerikában és az Indiai- óceán szigetein hatalmas mennyiségben állítanak elő. A hagyományos francia rumok a talaj típusa szerint is többféle stílust képviselnek. Létezik nem érlelt fehér, éppen csak érlelt, szalmasárga, és tölgyfahordóban, leginkább újra felhasznált bourbon hordóban hosszabb-rövidebb ideig érlelt, ámbraszínű rum. Haiti rumjaiban a XVIII. század első telepeseinek rumkészítési szokásai élnek tovább. A hagyományos spanyol rumok Kuba, Puerto Rico, Santo Domingo és Venezuela vidékein készülnek. A legneutrálisabbaktól egészen a fahordóban érlelt rumokig, mindenféle rumfajta előfordul közöttük. A világóriásnak számító, eredetileg kubai, majd Puerto Ricoban újjáéledt Bacardi cégnek minden cukornádtermesztő központban működnek üzemei, amelyek ontják a nagyon tiszta, koktélalapanyagnak szánt rumot. A hagyományos brit rumok legismertebbjét, a brit tengerészet hagyományos italát, a Nelson?s Blood elnevezésű rumot a Jamaikából, a Barbados-szigetekről, Guyanából, Trinidadból vagy a Bahamákról származó melaszból készítik. Egykor ezt az erőteljes rumfajtát úgy állították elő, hogy a lepárlás melléktermékét belekeverték a melaszba (dunder process), a desztillálást pedig egyszerű lepárló-berendezésen, a skót whisky mintájára végezték. Így olyan egyedi minőségű párlatot nyertek, mint az érlelt demerara vagy a Jamaica rum. Ma már csak nagyon kevés hasonló stílusú rum létezik, a termékek mára inkább kereskedelmi jellegűekké váltak.