Borlexikon

A borászatban, borkóstolás során leggyakrabban használt kifejezések gyűjteménye.

A bor illat- és ízanyagainak összessége.
A zinfandel itthon kevéssé ismert, pedig Észak-Amerika harmadik legnépszerűbb borszőlője, amelyet mintegy 21500 hektáron telepítettek főként Kaliforniában. Sokáig tisztázatlan volt eredete, de a DNS vizsgálatok bebizonyították, hogy az olasz primitivóval áll nagyon közeli rokonságban, és az aranyláz idején került Amerikába.  Meglehetősen magas alkohol jellemzi és szinte mindenféle iskolázásban készítik.

A bogyózást a zúzás követi. A művelet célja a bogyók héjának megrepesztése és húsának kíméletes roncsolása anélkül, hogy a magvak megsérülnének. Az ömlesztett szőlő a zúzás hatására cefrévé alakul, melyből a must jelentős része (60 – 70 %-a) sajtolás nélkül is kifolyik. A visszamaradt kevésbé lédús cefre pedig könnyen kisajtolható. 
 
A Zweigelt egy osztrák nemesítésű szőlőfajta, a Szent Lőrinc és a kékfrankos keresztezéséből született. Hazánkban is jelentős mennyiséget telepítettek belőle főként az 1960-as években, és a nagyüzemi termelés egyik vezető fajtája lett. Ezekben az időkben sajnos kizárólag nagy hozamra képes tulajdonságát használták ki, pedig bora megfelelő kezekben kimondottan elegáns lehet, savai remek alapot adnak egy finom szerkezethez. Tannintartalma általában közepes, finom hordóhasználat esteében sokkal inkább a gyümölcsösség dominál illatában, ízében. Magyarországon Sopron környéke, Szekszárd és Villány a főbb termőhelyei, de a Mátra és a Bükk meszes, hűvösebb talajait is kedveli ez a betegségekre igen érzékeny fajta.