Borlexikon

A borászatban, borkóstolás során leggyakrabban használt kifejezések gyűjteménye.


A csavarzáras alternatív palackozási technika pár éve terjedt el robbanásszerűen az egész világon. Népszerűsége inkább egyszerűségében és használhatóságában, sem mint a bor igényeinek kiszolgálásában rejlik. Gyors és egyszerű, ezt szeretik ma a fogyasztók, ráadásul olcsóbb is, mint a parafás eljárás. Magyarországon ma főleg a friss, reduktív boroknál találkozunk csavarzáras megoldással, aminek az az oka, hogy ebben az esetben a bor egyáltalán nem kap levegőt a lezárást követően, tehát a palackos érlelésre semmi esély nincsen. Nem is érdemes sokáig tárolni ezeket a tételeket, hiszen ahogy a reduktív borokat, úgy a csavarzárat is a gyors fogyasztásra találták ki. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a csavarzár tulajdonképpen a bornak a legjobb, mert így elkerülhető a dugó hibájából, vagy a rossz tárolásból fakadó borhiba. A dugóhibát az úgynevezett TCA-fertőzés okozza (ez egy klórvegyület, a penészgombák egy csoportjának anyagcsereterméke), ennek „köszönhető”, ha a bor dohos és keserű szagot áraszt. Akkor se járunk jobban, ha a rossz tárolás miatt a dugó kiszárad, ez szintén „megöli” a bort. Ezekre a problémákra – a már említett kezdeti PR-tevékenységgel szemben – nem jelent megoldást a csavarzár. Egyrészt a csavarzárban található műanyaglapka miatt a csavarzáras borok is megbetegedhetnek, másrészt a csavarzár nem éppen az éveken át tárolt borok sajátja. A csavarzáras technika abszolút megtalálta a helyét és úgy befészkelte magát a reduktív borok piacára, hogy manapság már egyértelműen lehet azonosítani a borokat csupán ez alapján is.
 
Csemegeboroknak nevezik azokat a magas alkoholtartalmú borokat amelyek legalább 15, legfeljebb 22,5 térfogatszázalék szeszt tartalmaznak, és a cukortartalmuk 0-300 g/l között van. A csemegeborok kategóriájába tartoznak a likőrborok, és a desszertborok egy része, így a Portói, a Malaga, és a Madeira is.

Szén-dioxidot nem, vagy nagyon kis mértékben tartalmazó bor. Amikor a szőlőlében található cukrot az élesztőgombák elkezdik felfalni, akkor alkohol és szén-dioxid keletkezik. Ha a borász nem engedi távozni a borból a szén-dioxidot, akkor habzóbor, gyöngyözőbor, illetve pezsgő készíthető belőle.
 
Az egyszerű, de nagyszerű termék célja, hogy a palack szájába helyezve megvédje a poharat, az abroszt, vagy éppen a ruhánkat a véletlenül mellé csöppenő bortól.

A Cserszegi fűszeres az Irsai Olivér és a piros tramini házasságából származik. Bakonyi Károly nemesítette, 1982-től tekinthető hivatalosan ültetvényes fajtának. A Cserszegivel telepített mintegy 4000 hektár java része a Kunsághoz köthető. Illatos fajta, mint ilyen tehát igen érzékeny a szüret időpontjára. Sajnos hazai kínálatunkban még gyakori a túlérett szőlőből készült, illatát vesztett, nem gondosan hűtött erjesztéssel készült bor. A Cserszegi bora is – mint általában az illatos fajták – gyorsan öregszik, tehát a termelőnek célszerű mindent elkövetni annak érdekében, hogy elsődleges aromáit megtartsa. Üde savainak köszönhetően kiváló ételkísérő, és „társalgó bor”.
 

A vörösborok fontos alkotóeleme. Fő fajtája a tannin. A száj teljes belső felületén az összehúzás érzetét kelti. Ízként fanyarnak, túl sok tannin jelenléte esetén keserűnek jellemezhetjük, Hatásának idegen szóval adsztringencia a neve. Az úgynevezett csersav, egy markáns kis polifenol vegyület, amely elsősorban a szőlőhéjból és magból kerül a borba. Azonban a fahordókból is kioldódhat a csersav, így ez szintén hozzáadhat a bor tanninszintjéhez. A tannin ezeken kívül előfordulhat más növényekben, ételekben is, például:

·         teafélék (főként a fekete teák)
·         dió, mogyoró, mandula
·         étcsoki
·         fahéj, szegfűszeg
·         gránátalma, Açaí bogyó, birsalma
·         vörösbab

 
A vízzel kiáztatott szőlőtörköly levéből erjesztett, alacsony alkoholtartalmú, borszerű ital.
Hordozható, lapos hordócska, ivóedény, amelyet elsősorban az Alföldön használtak régebben. Szíja, lánca, kallantyúja is volt, hogy vállon lehessen vinni, vagy fölakasztani. Mezei munkások használták víz, vagy bor tárolására.
A szőlőszemek sajtolás előtti összezúzása, vagy az erjedő must felszínén úszó törkölykalapnak a must felszíne alá való merítése, a törkölykalapnak ugyanis tartósan nem szabad a levegővel érintkeznie.
 
A Csopaki Kódex egy független eredetvédelmi és védjegyoltalmi rendszer, melynek fókuszában Csopak és hagyományos fajtája, az olaszrizling áll. Megalkotásának célja a csopaki bor minőségének magasabb fokú védelme. A Csopaki Kódex négy pillérbe gyűjtve tartalmaz termelési előírásokat. A védjegyével ellátott boroknak az ország legszigorúbb minőség- és eredetvédelmi szabályainak kell megfelelnie. A Csopaki Kódex szabályainak betartását három bizottság felügyeli, melyek munkáját két állandó ügyvivő szervezi. Minden a Kódex oltalma alá kerülő terület, illetve a Kódex védjegyére pályázó bor évente öt ellenőrzési ponton kell, hogy átessen:
 
  • Metszési ellenőrzés: metszés- és művelésmód, tőkehiány vizsgálata.
  • Zsendülési ellenőrzés: soraljművelés, zöldmunka, fürtszám vizsgálata.
  • Szüreti ellenőrzés: termés mennyiség és minőség, mustfok vizsgálata.
  • Pincemunka ellenőrzés: pince higiénia ellenőrzés, újbor kóstolás.
  • Csopaki Bírálat