Borlexikon

A borászatban, borkóstolás során leggyakrabban használt kifejezések gyűjteménye.

Malátázott árpa és legalább egy másfajta - nem malátázott, hanem főzött - gabonamag keverékéből erjesztik és utána általában folyamatos lepárlással készítik. Ha csak egyféle gabonaszemet használnak, akkor single grain típusról van szó.

Franciaországban Beaujolais vidékén, gránitos talajon telepített kékszőlő fajta. Itt a gamay nagyon szép formáját mutatja: friss, dzsúszos, intenzíven gyümölcsös, epres ízvilágú vörös, könnyű tanninnal. Ez a szőlőfajta szinte kizárólag Beaujolais vidékén terem, miután II. (Bátor) Fülöp, Burgundia hercege 1395-ben kivágatta az összes tőkét a vidék és a világ talán legnagyobb presztízsű dűlőiből, a kissé északabbra fekvő Côte d’Or-ból, mondván, e nemes ültetvényekre nem való ez a középszerű bort adó, „plebejus” szőlő.
 
A borok gerincét azok sav- és csersavtartalma adja meg. Ezek adnak tartást a bornak, amelyhez a többi alkotóelem illeszkedik.
Tokaji hordótípus. Nevét Gönc községről kapta. A XIX. században kialakult 160 icce, vagyis 136,6 liter űrtartalmú tölgyfahordó. Aszúborok készítésekor fontos eszköz volt régen. Az aszú annyi puttonyos volt, ahány puttony töppedt szőlőszem került egy gönci hordó alapborba.
Francia, Cognac vidékéről származó italkülönlegesség. A Grand Marnier Louis Alexandre Marnier találmánya és receptúrája a XIX. század óta változatlan, a pontos összetevők titkosak. A legfinomabb cognachoz keserűnarancs héját adják, majd különböző fűszerekkel és vaníliával ízesítik. Az italt végül cukorsziruppal édesítik, majd tölgyfahordókban érlelik. A Grand Marnier volt az első exportra kerülő francia likőr, exportforgalma a mai napig megelőzi a többi híres francia likőrét.
Kimagasló évjáratból származó spanyol bor. Vörösbor esetében kötelező az öt éves érlelés, amiből legalább kettőt tölgyfahordóban kell töltenie az italnak.
Szigorúan szelektált, csúcsminőségű borok megnevezése.