Ez a fogalom az "új termelőket" jellemzi. Ezen országok szőlőtermelése az utóbbi egy-két évszázadban, néha évtizedben alakult ki és fejlődött. Ide tartozik többek között Kalifornia, Dél-Afrika, Ausztrália, Brazília és Új-Zéland is. Ezen országok szőlészetét franciák, olaszok, spanyolok, magyarok és más európaiak alapították, tehát szakmai ismereteiket és fajtáikat is importálták. Ugyanakkor kötöttségek hiányában a szőlészeti, borászati fejlődésük gátak nélküli volt és eltérő irányt vett az európai nemzetekhez viszonyítva. Ezekben az országokban mind a bor termelése, mind pedig piaca kevésbé szabályozott, mint Európában. Az új termelők termelési és piaci sikerei nyilvánvalóak, és sokan beszélnek Európában arról, hogy a borkultúrát "reimportálni" kellene. Ennek lényege, hogy a két felfogást közelíteni kell egymáshoz, amit a nemzetközi piac egységesítése is igényel.