A borkóstolás során a bíráló személy az érzékelt ingerek leírására összehasonlítási alapot keres a környezetéből. Az analógia módszerét alkalmazza, vagyis az érzetet egy olyan anyagi valósághoz kapcsolja, amelyet a beszélgetőtársa is ismer. Nyugodtan mondhatjuk azt egy borról, hogy kerek, pedig a "kerek" szó szemantikailag nem tartozik az ízlelés terminológiájába, nyilvánvalóan a geometria szókincséből vesszük kölcsön. A formákra, csontvázra, építészetre vagy az emberi testre utaló analógiákat gyakran alkalmazzuk a borra. Még az aromák leírásában is hasonlatokra támaszkodunk. Amikor azt mondjuk, hogy a bor rózsaillatú, azt azért tehetjük, mert a borból érzékelt illatok egy korábbi, rózsaillatról elraktározott emlékünkkel azonosíthatóak.