A vörösborok színárnyalata részben már a szőlőfajta által is behatárolt. Vannak olyan szőlőfajták, amelyek fiatalon is olyan árnyalatot mutatnak, mint a legtöbb vörösbor fejlett korában. Ez az egyes kékszőlő fajták antocianin tartalmának a függvénye. A vörösborok java része fiatalon bíbor színű és intenzitásban mélyebb, a levegővel történő érintkezés (érés) hatására árnyalata melegszik, és először rubin, majd gránát színbe fordul át. Azok a szőlőfajták (pl. pinot noire, kadarka), melyeknek bogyójának héja kevesebb színanyagot tartalmaz, csekélyebb intenzitású, és melegebb árnyalatú. Vannak olyan kékszőlő fajták viszont (pl. kékfrankos), amelyek a kezdeti hideg, bíbor árnyalatukból valamennyit szinte életük végéig megőriznek.