A bor kezelésének egyik legfontosabb művelete a borfejtés. Ez a művelet alapvetően meghatározza az újbor fejlődését, ezért rendkívül fontos, hogy megfelelő időben és megfelelő szakértelemmel történjen. Az első fejtés lényege, hogy a bor a seprőtől (üledék, szennyeződés) idejében elválasztásra kerüljön. Ezt az időpontot meghatározza a borseprő összetétele és a bor kémiai összetétele. A seprőben megtalálhatók különböző szennyeződések (pl.: borkő) - amelyek az erjedés során kicsapódnak - valamint elhalt élesztők. Általánosságban három fő borfejtési módszer különböztethető meg. Nyílt fejtéskor a bort úgy választják le a seprőtől, hogy közben nagy felületen érintkezik a levegővel. Általában az egészséges, törésre nem hajlamos borokat fejtik így. Zárt fejtést azoknál a boroknál alkalmaznak, amelyek illatát maximálisan meg akarják őrizni. Ilyenkor a bornak nincs módja a fejtés során levegőfelvételre. A félig zárt fejtés az előző két módszer kombinációja. Ez zárt lefejtést és nyílt befejtést jelent.