A portugieser eredetét a mai napig homály fedi, de a Kárpát-medencében, és különösképpen Villányban szinte őshonosnak számít ez a köztes kékszőlőfajta, melyet hazánkban kékoportóként emlegetünk. Alacsony savtartalma, és csekély tannintartalma miatt is kedvelt, valójában a mindennapok bora.  Hosszabb érlelésre csak akkor alkalmas, ha erőteljes terméskorlátozás mellett, komoly talajon, esetleg egy háború előtti fajtaváltozatból született borát nagyon gondosan érlelik. Aromatikája meggyes, ribizlis, alapvetően nagyon gyümölcsös, és az átlagos borokat célszerű 2-3 éven belül elfogyasztani. Villány mellett minden vörösbortermő vidéken megtalálható, de a legtöbb helyen házasításokban használják. Mivel a leggyorsabban érő vörösbort adó fajta, ezért újborként évről évre találkozunk vele Szent Márton ünnepén.